Mike szíves felkérésének eleget téve…

Évek óta ugyanazt a választ szoktam adni, a „mit szeretnél karácsonyra?” kérdésre: semmit, mindenem megvan. Idén átgondoltam a választ és arra jutottam, hogy az csak féligazságot takar és tulajdonképpen sekélyes vagyok.

Visszatekintve az elmúlt közel 30 évemre, azt kell hogy mondjam, eddig mindent megkaptam az élettől, amit elterveztem és amit szerettem volna – jelenleg tulajdonképpen semmi anyagi, materiális dolog nem hiányzik.

Van saját lakásom, van saját autóm, van átlag feletti fizetésem, amiből gond nélkül fent tudom tartani az életemet. Nem kell az árakat vizsgálnom a boltokban, hogy melyik terméket vegyem meg – amelyik a magyar termék, azt veszem ( J ). Nem kell a pénztár előtt összeszámolnom a bevásárlókocsim tartalmát, hogy elég lesz-e a pénzem – csak lehúzatom a kártyámat és készen vagyok.

…és mégsem vagyok boldog.

Van töretlen karrierem, több mint 1 éve elértem már azt a pozíciót, amit még általános iskolásként megálmodtam célul.

A legnagyobb gondom már csak az, hogy unom azt a 'szektort' amiben dolgozom és ezért más területre pályázgatok (a válság közepén).

…és mégsem vagyok boldog.

Vannak szüleim, testvéreim, barátaim, haverjaim, csoporttársaim, kollegáim akiket szeretek és akik szeretnek, akikkel beszélgethetek, akik társaságot, akik biztonságot nyújtanak nekem.

…és mégsem vagyok boldog.

Azt vettem észre, hogy kezdek beletespedni, belekényelmesedni a helyzetembe és ami kifejezetten ijesztő: kezdem más szemmel, felülről nézni az embereket.

Egy buborékban élek, amit egyre természetesebbnek veszek és nem vagyok elég hálás a létezéséért.

Egy buborékban, amiből nem látok ki a többi emberre vagy éppen nem is akarok kilátni rájuk.

Természetesnek veszem ami körülvesz – pedig nem az. Én hiszek benne, hogy az életünket mi alakítjuk ugyan, de mindent Istentől kapunk hozzá. A tehetséget, az egészséget, a lehetőségeket és minden egyebet.

Sokan vannak, akik velem ellentétben albérletben élnek és BKV-val járnak. Az én keresetemet ketten keresik meg és 3 gyereket is eltartanak belőle. Meg kell nézniük miből mennyit vesznek a boltban és mennyiért.

...és mégis boldogok

Sokan vannak, akik velem ellentétben 2-3 műszakban dolgoznak vagy éppen 2-3 munkahelyen, hogy fenntartsák magukat és a családjukat.

...és mégis boldogok

Nekik az a fő gondjuk, hogy a jelenlegi helyzetben el ne veszítsék a munkahelyüket, vagy éppen egyáltalán valami munkát találjanak – nem pedig az, hogy unják a jelenlegit és izgalmasabbra vágynak, lehetőség szerint magasabb beosztásban és több pénzért.

Őket sokszor szinte már észre sem veszem. Más életet élünk, más helyekre járunk, mások a gondjaink

Sokan vannak, akik velem ellentétben otthontalanok. Sem kocsival, sem BKV-al nem tudnak járni, gyalogolnak. A boltban legfeljebb zsemlét vagy kenyeret tudnak venni, nincs másra pénzük. Munkájuk, családjuk, barátaik egyáltalán nincsenek. Nap mint nap az életben maradásért küzdenek.

...és sokszor mégis boldogok.

Őket sokszor szinte már észre sem veszem. Más életet élünk, más helyekre járunk, mások a gondjaink

Régen nem ilyen voltam. Megváltoztam és nem jó irányba. Kiüresedett az életem, valami elveszett belőlem aminek az utolsó szikrája talán ez a felismerés.

Szeretnék változtatni az életemen, szeretnék visszatérni az álomvilágból a való világba. Szeretném újra észrevenni a többi embert, meglátni és megérteni a küzdelmüket és a problémáikat.

Szeretnék újra két lábbal állni a földön és szeretnék valami JÓT tenni. Valami olyat, ami újra érzéseket ébreszt bennem, ami értelmet adhat a sekélyes, kiüresedett életemnek és szeretnék valamit visszaADNI az életnek, abból amit én mindig csak kapok.

A fenti elhatározástól vezérelve, tegnap felvettem a kapcsolatot egy alapítvánnyal és jelentkezem hozzájuk önkéntes munkára.

Szeretnék ételt osztani a szegényeknek, a hajléktalanoknak – azoknak az embereknek, aki olyan távol állnak az én kényelmes, úri világomtól. Azoknak, akiket sokszor már észre sem veszek, mert más életet élünk, más helyekre járunk, mások a gondjaink.

Szeretnék ADNI nekik! Egy mosolyt, egy kedves szót, egy bátorító kézszorítást, egy tál meleg ételt vagy éppen csak egy érzést, hogy valaki törődik velük és valaki őket is emberszámba veszi.

Szeretném mindezt átéléssel, szívből és szeretettel tenni és adni!

Amit tehát idén karácsonyra kapni szeretnék:

-         szemléletváltás

-         kevesebb büszkeség

-         több alázat

-         megértés és türelem készsége

-         empátia

-         kitartás

-         sok lelkierő

-         jó szervezőkészség (hogy legyen időm segíteni)

-    lehetőség a munkára

-        és emberség, ami majdnem elvesztettem